A szuka ivari ciklusa és a Hormonális háttér

A szukák általában 7-12 hónapos korukban válnak ivaréretté (első tüzelés), míg a tenyészérettséget 18-24 hónaposan érik el, bár bizonyos eltérések tapasztalhatók az egyes fajták között, így a kis és közepes testű fajtáknál általában előbb jelentkezik az első ciklus. Tenyészérettnek mondhatjuk azt az egyedet, mely fajának, fajtájának és korának megfelelő méretű, fejlettségű, és legalább két normális ivarzási cikluson túl van.
A szuka monooestrusos állat, a tüzelések átlagosan 6 havonta (4-12 hónap) követik egymást, és a nemi ciklus négy jelentősebb szakaszra osztható fel: prooestrus ( 9 nap), oestrus ( 9-12 nap), metoestrus ( 2 hó) és anoestrus vagy dioestrus ( 4 hó). Ezekből az ivarzási periódus (tüzelés: prooestrus + oestrus) 18-21 nap.

A kutya szezonálisan ivarzó állat, hiszen tavaszi és őszi ivarzási periódusokat tudunk elkülöníteni, de manapság a nagyfokú beltenyésztettség, a jelentősebb domesztikáció és az optimális táplálkozási viszonyok miatt ezek a periódusokkissé összemosódtak, és gyakorlatilag az év minden szakában találkozunk tüzelő egyedekkel, bár kétségtelen, hogy észlelhető egy tavaszi és egy őszi "tüzelési hullám". A kutya ivari ciklusának pontos megértéséhez nélkülözhetetlen a ciklus hormonális hátterének ismerete, amely jelentős eltéréseket mutat a gazdasági haszonállatokétól. A nyugalmi periódus (anoestrus) végén az egyed "biológiai órájának" megfelelően - bár ezt bizonyos környezeti hatások befolyásolhatják, mint pl. domináns szukák tüzelése - fokozódik a hypothalamus GnRH szekréciója, mely a hormon napi ritmikus leadása frekvenciájának és amplitúdójának növekedésében jelentkezik. A fokozódó "pulzáló" GnRH hatás a hypophisis elülső lebenyéből fokozott FSH és LH leadást indukál, és beindítja a petefészekben a tüszők növekedését, valamint azok tüszőhormon (oestrogen) termelését. A fokozódó oestrogen szint egy bizonyos mértékig pozitív "feedback" révén fokozza a saját termelődését serkentő FSH leadást, majd átcsap gátló hatásúvá (negatív "feedback"), blokkolja az FSH leadást és kiváltja az ovulációs LH-csúcsot. A szuka ivarzásának hormonális jellegzetessége az un. preovulációs progeszteron szint, amely azt jelenti, hogy a növekedő tüszők falában kialakuló lutein-szigetek már az ovuláció előtt mérhető és diagnosztikai szempontból jelentős progeszteron (P4) termelést folytatnak. Az LH csúcs (időtartama kb. 24 h) után 36-48 órával bekövetkezik az ovuláció és a kialakuló sárgatestek P4 termelése a 20-25. napra éri el a maximumát, majd csökkenő mértékben kb. 7-8 hétig (a metoestrus végéig) marad fenn. A levált petesejtek azonban azonnal nem fertilisek, mivel egy un. postovulációs érési folyamaton kell átesniük (kb.: 36-48 h). Az érett petesejtek kb. 2-3 napig alkalmas a megtermékenyülésre. Ha nem alakul ki vemhesség abban az esetben is, igen hasonló hormonális folyamatok játszódnak le a metoestrus folyamán a szukában, mint vemhesség idején, kivéve a placentáris Relaxin termelődését (ld. később). A sárgatest progeszteron termelése fennmarad, 25 naptól elkezd emelkedni a prolactin-szint és támogatja a sárgatest működését, valamint elősegíti az álvemhesség kialakulását. Lényeges különbség csak az LH csúcs után kb. 60 nap körül van. Vemhes állatban ilyenkor gyorsan zuhan a P4 szint a felgyorsuló luteolisis hatására (prosztaglandin effektus), míg nem vemhesben igen lassan csökken, kb. a 90. napra éri el az alapértéket ( 0,5-1 ng/ml).

A tüzelés klinikai tünetei

A központi idegrendszerben (hypothalamo-hypophisialis tengely) a hormonális történések már néhány nappal az ivarzás klinikai tüneteinek jelentkezése előtt beindulnak. A tüzelés első szakasza (prooestrus) az első "vércsepp" megjelenésétől az LH csúcsig tart. Ezt a szakaszt a kutya ivarzásának legismertebb tünete a véres ivarzási váladék megjelenése, a péra duzzanat, a hüvelynyálkahártya ödémás duzzanata és a nyálkahártya hámsejtrétegének növekedése uralja, melyeknek a ciklusdiagnosztikánál lesz jelentőségük. Jellegzetes a szuka ivarzási szaga (metil-p-hidroxibenzoát), valamint a fokozódó kanok iránti receptivitása. Az említett tünetek a termelődő tüszőhormonok, az oestrogenek (főleg 17 -oestradiol) hatására alakulnak ki. A prooestrus végén az egyre emelkedő P4 szint és az ovulációval hirtelen lezuhanó oestrogen szint hatására jelentősen csökken a péra és a hüvelynyálkahártya duzzanata, csökken az ivarzási váladék véres jellege, és megváltozik a nyálkahártya felületének sejtösszetétele. Ezen változások már átvezetnek a tüzelés második oestrusnak nevezett szakaszába, mely elején várható az ovuláció (kb. 11-12 nap körül) és a 14-16 nap között beszélhetünk szukánál a legnagyobb fertilitási periódusról. Egyedi eltérés mutatkozik a szukák között, a tűrőképesség időtartamát tekintve; sok esetben a 3-4 napos receptív időszak fennmaradhat hét napig is, esetleg egészen a citológiai metoestrus kezdetéig. Ez azonban nem jelenti a fertilitási periódus elnyúlását is.

A fedeztetés/termékenyítés optimális idejének meghatározása: ovuláció diagnosztika 

A kutya ivarzási periódusa viszonylag hosszú (18-21 nap) és ezen belül a fertilis periódus 2-3 napra tehető, ezért a megfelelő fogamzási eredmények elérése érdekében igen fontos a pontos ciklus diagnosztika. Szuka esetében az ivarzás jelentős élettani "eseményeinek" diagnosztizálása révén a fedeztetés/mesterséges termékenyítés optimális idejének megállapítását, ovuláció diagnosztikának nevezzük.

Ovuláció diagnosztika módszerei: 
- viselkedés megfigyelése
- hüvelytükrözés (vaginoscopia)
- hüvelykenet vizsgálata (vaginal cytologia)
- hormonvizsgálatok
- műszeres diagnosztika (ultrahang vizsgálat, hüvelyellenállás mérés)

Az ovuláció diagnosztika esetében önmagában egyik módszer sem ad tévedhetetlen és elégséges információt a szuka ciklusának állapotáról. A leginkább gyakorlatias és alkalmazott módszerek a viselkedés megfigyelésén kívül, melyről leginkább a tulajdonos kikérdezésével kapunk információt, a hüvelytükrözés, a hüvelykenet vizsgálata és a hormonvizsgálatok. Minden esetben sorozatvizsgálatról van szó, melyet általában a ciklus 4-5. napján kezdünk, és kétnaponta ismételjük, amíg nagy biztonsággal a termékenyítés optimális időpontja már prognosztizálható. Alkalmanként mindhárom vizsgálatot el kell végezni és a kapott eredmények szintetizálásával alkossunk diagnózist! A tüzelő szuka viselkedése a tüzelés kezdetével megváltozik: a prooestrusban nyugtalan, könnyen elszökik otthonról, gyakran és több helyre ürít vizeletet (jelölget), erős ivari szaga van, és általában vonzza a kanok jelenlétét; de még nem tűri azok közeledését. Az oestrus idején már ugrálja társait és hagyja, hogy a kanok ráugorjanak és befedezzék. Jellegzetes a péraduzzanat, és a véres ivarzási nyák ürülése, valamint, hogy a szuka a gáttájék érintésére- elsősorban az oestrusban- "csavargatja a farkát" és kontrakciókat lehet kiváltani a hüvely falának érintésekor. A hüvelytükrözéssel a hüvelynyálkahártya állapotát vizsgáljuk. Prooestrusban ez erősen duzzadt (oestrogen hatás), sima fényes, nedves felületű és véres váladékkal fedett. A ciklus előrehaladtával, oestrusban a duzzanat csökken (lecsengő oestrogen hatás), a váladék színe vizezett vér, majd barnás lesz, a felület erősen ráncolttá válik és tapadós, száraz jelleget ölt. A tüzelés elmúltával a metoestrus-anoestrus idején hosszanti sima ödéma-mentes enyhe ráncokat lehet felfedezni, kevés nyálkás, áttetsző váladékkal fedetten.

A megtermékenyüléstől a vemhesség kialakulásáig

A kutya vemhessége gyakorlatias számítással 58-62 nap. A pontos számadat csak akkor mondható ki, ha a hosszú ivarzási ciklus egy jól meghatározható időpontjától számítjuk a vemhességet, ezért szakmai körökben a petesejt leválását kiváltó hormonhatástól (LH-csúcs) szokás számolnia vemhesség hosszát. A szuka petesejtjei leválásukat (ovuláció) követően a petevezetőben még átesnek egy utóérésen (36-48 óra) majd fertilissé válnak és az érett petesejtek kb. 2-3 napig alkalmas a megtermékenyülésre. Ha megtörténik a megtermékenyítés az osztódásnak induló megtermékenyített petesejtek (zygóták) kb. 9-12 napig maradnak a petevezetőben, majd leérnek a méhbe, ahol vemhesség 18. napjáig vándorolnak, igyekeznek egyenletesen elhelyezkedni a méhben, majd a 20-21. nap körül beágyazódnak és kialakulnak a méhlepények. Ez a szakasz az orvos számára egy nehezen vizsgálható része a vemhességnek, nem tudjuk biztosan megállapítani, vajon tényleg vemhesült-e a szuka, a magzat ultrahang-vizsgálattal még nem fedezhető fel és nincs megbízható hormonális vizsgáló módszer sem. A progeszteron- szintnek ilyenkor normálisan igen magasnak kell lennie (20-60ng/ml), de ez nem jelenti azt, hogy biztosan vemhes a szuka, hiszen a vemhes és a nem-vemhes szukában gyakorlatilag ugyanazok a hormonális változások játszódnak le. Ugyanakkor a progeszteron- szintnek az élettani szint alá csökkenése nem jó jel, és az állat kezelésre szorul a vehem megtartása érdekében. Az embrió beágyazódásáig, illetve kutyánál kb. a 25-30. napig képesek a magzatok szinte nyomtalanul felszívódni, ezért van a korai vemhesség diagnosztikának óriási jelentősége (24. naptól) hiszen így elkülöníthetőek a meddőségi problémák a korai embrióelhalástól, és ennek a későbbiekben terápiás jelentősége lehet. Gyakorlott szakember a vemhességet kutyában ultrahang-vizsgálattal a 24. naptól nagy biztonsággal diagnosztizálni tudja (1-2. kép). Gyakran felmerülő igény, hogy a pontos születendő alomszámot állapítsuk meg. Ez nem könnyű feladat, több éves gyakorlat és kiváló készülék birtokában is csak plusz-mínusz 1 magzat pontossággal lehet behatárolni a magzatszámot a kutya hosszú méhszarvai miatt. Az a tény viszont nagy biztonsággal megállapítható, hogy esetleg csak 1-2 magzat van, aminek nagy jelentősége lehet, hiszen ezek túl nagyra nőhetnek és abszolút nagy méretük miatt nehézellést okozhatnak. Egy magzat esetében pedig számolni kell azzal, hogy időben nem váltja ki az ellést megindító "magzati" szignált és túlhordás alakul ki (65. napon túli vemhesség), amely gyakran a magzat méhen belüli elpusztulásához vezet.

A tapintásos vizsgálat jóval bizonytalanabb, bár kb. a 30. naptól jól megállapítható a vemhesség (ampullázott méhtapintat) , de gyakorlott kezű vizsgálóra van szükség és bizony gyakran egy nagytestű, vagy kemény hasfalú szuka megnehezíti a diagnózis felállítását. A vemhesség előrehaladtával a (40-50 nap között) relative megnő a magzatvíz mennyisége és az ampullák összeolvadnak (elongatio), ilyenkor átmenetileg nehéz kitapintani a vemhességet, majd 50-60 nap között újra könnyen tapinthatók már a magzatok és a magzatmozgások is érezhetőek. Újdonságnak számít a vemhességi vérteszt szukában, mely a méhlepény által termelt relaxin nevű hormon kimutatásán alapul, és kb 30. naptól használható. Az ultrahang-diagnosztikánál azonban későbbi, bizonytalanabb és kevésbé tájékoztató (magzatszám!) eredményt szolgáltat.

Forrás:Anirep